A foglalkozásaimon sok olyan 4–5 éves kisgyermekkel találkozom, aki egyik játékból a másikba kap, már az instrukció közben elindul, vagy néhány pillanat után otthagyja a közös tevékenységet.
Ilyenkor könnyen felmerül: „Miért nem tud figyelni?”
Én azonban azt is fontosnak tartom megfigyelni: mennyi tapasztalata van abban, amit most kérünk tőle?
A közösen vezetett tevékenységben való részvételt is tanulni kell. Meghallgatni egy rövid kérést, elkezdeni valamit, követni néhány lépést, majd elkalandozás után visszatérni – ezek nem minden gyermek számára ismerős folyamatok.
Lehet, hogy egy gyermek még kevés ilyen helyzettel találkozott.
Lehet, hogy az új környezetben több segítségre van szüksége.
És az is lehet, hogy az adott feladat túl hosszú, túl nehéz, vagy egyszerűen még nem érti, mit várunk tőle.
A feladathelyzetben való járatlanság önmagában nem jelent ADHD-t. Ugyanakkor a rutintalanság és a figyelemszabályozás nehézsége együtt is jelen lehet. Ezért fontos, hogy ne egyetlen viselkedésből vonjunk le következtetést.
A foglalkozások során azt is figyelem, hogyan változik a gyermek részvétele, amikor már ismer engem, otthonosabban mozog a helyzetben, és megfelelő támogatást kap.
Otthon is sok hétköznapi lehetőség kínálkozik ennek gyakorlására:
Nem szükséges rögtön hosszú feladatokat kérni. Kezdhetjük néhány örömteli perccel, közös segítséggel, és innen haladhatunk tovább.
A „Figyelj már!” felszólítás helyett sokszor többet segít egy konkrét kapaszkodó:
„Most ezt az egy darabot keressük meg.”
„Mutatom az első lépést, utána együtt folytatjuk.”
Néha először magát a közös tevékenységben való részvételt kell megalapoznunk. Közben pedig egyre pontosabban megismerhetjük, miben ügyes a gyermek, és hol van szüksége további támogatásra.
Szeretettel:
Czeglédi Ildikó
gyógypedagógus
Fejleszd Lelkesen
www.fejleszdlelkesen.hu
