A társasjátékok szerepe a gyermek és a család fejlődésében.
Ülj le mellém és játsszunk inkább egy kicsit! Mit szól egy ilyen kijelentéshez egy gyermek például egy szerdai napon? Megkönnyebbülten felsóhajt, hogy ma tényleg nem a tanulásról fog szólni a délután?
Egy múltheti beszélgetésből merítettem ennek az írásnak az ötletét, amikor egy édesanya panaszolta, minden délután a tanulás, a küzdelem, a harc. Minden közösen töltött idő erről szól! Erről kell, hogy szóljon? Tudom, hogy szeretnénk, ha a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekünk is jól teljesítene. Szeretnénk, ha megtapasztalná a siker ízét, magától ülne le tanulni…..
De gondoljunk bele, mi történik, ha megadjuk neki azt az örömet, hogy ez a mai nap márpedig nem arról fog szólni. Leül a család, a gyermek játszhat, anya egy kicsit elengedi a felelősség nyomasztó érzését, hogy még ott a matek házi, apa pedig nem arra jön haza, hogy már megint a szokásos tanulás és esti rossz hangulat.
Ma egy kicsit kilépünk a megszokottból és megengedjük magunknak a felszabadultságot. Miért? A családi kapcsolatok megerősítése miatt és hogy egy anya-gyermek viszony ne a tanulás miatti vitákról szóljon. A tarsasjátékok tárháza hatalmas, ne feledjük, egy-egy jól megalkotott játékból a gyermek el tud sajátítani olyan készségeket, ami megalapozza a tanulási sikereket.
Használjuk ki ezt a lehetőséget, hiszen a játék a gyermek fejlődésének egyik legalapvetőbb és legősibb eszköze. Már a legkorábbi életévekben is megfigyelhető, hogy a gyermekek ösztönösen játszanak, felfedezik a körülöttük lévő világot, és saját tapasztalataikon keresztül tanulnak. A modern pedagógia és pszichológia egyaránt elismeri, hogy a játék nem csupán szórakozást szolgál, hanem fejlődési folyamatokat indít el és támogat. Milyen területeken?
A játék fejleszti a gyermek értelmi képességeit. Pszichológusok szerint a játék a gyermek gondolkodásának leképeződése, és annak fejlődési szintjét is tükrözi. A különböző típusú játékok – építőkockák, logikai játékok, kirakók – elősegítik a problémamegoldó képességet, a figyelem összpontosítását, valamint az emlékezőképesség fejlődését (Piaget, 1962).
A közös játék során a gyermek megtapasztalja az együttműködés, a versengés és a szabálykövetés jelentőségét. A játék által a gyermek magasabb szintű gondolkodási és viselkedési formák elsajátítására képes (Vygotsky, 1978). A játékos helyzetekben kialakuló konfliktusok és ezek megoldása hozzájárulnak a gyermek társas kompetenciáinak fejlődéséhez, például az empátiához és az érzelmi önszabályozáshoz.
A játék lehetőséget ad az érzelmek kifejezésére és feldolgozására. A gyermek a játék során újraélheti vagy eljátszhatja az őt ért élményeket, így megértheti és feldolgozhatja azokat. Ez különösen fontos stressz vagy traumatikus események után – például egy költözés vagy testvér születése kapcsán. A pszichodráma vagy terápiás játék is ezen az elven alapszik.
A játékok által megszerzett képességek – mint a koncentráció, szabálykövetés, együttműködés és kitartás – közvetlenül hozzájárulnak az iskolai sikerességhez. A játék során szerzett élmények megalapozzák az olvasás, írás és számolás tanulásához szükséges alapkészségeket. Hiszen tudjuk, atapasztalati úton történő tanulás hatékonyabb, mint a pusztán elméleti tanítás.
A játék tehát nem pusztán időtöltés, hanem a gyermek személyiségének és képességeinek formálásához nélkülözhetetlen tevékenység. A játék gazdagítja a gyermek életét, elősegíti a harmonikus fejlődést, és megalapozza a későbbi élet sikereit.
