A kezeletlen ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) felnőttkorban komoly hatással lehet az életminőségre, a munkateljesítményre, a párkapcsolatokra és az önértékelésre. Igaz, hogy az ADHD-t gyakran gyermekkorban diagnosztizálják, mivel a hiperaktivitás kisgyermekkorban szembetűnőbb, sokan vannak, akik csak felnőttként szembesülnek a tünetekkel – vagy soha nem kapnak hivatalos diagnózist, esetleg segítséget, támogatást.
Az ADHD gyakori tünetei felnőtteknél a következők lehetnek, bár korántsem biztos, hogy mindegyik megjelenik vagy egyforma intenzitással van jelen:
• Figyelmetlenség: nehézen koncentrálunk, gyakranelkalandozik a figyelem, jellemző a feledékenység, a ’hová is tettem….?, ’mit is szerettem volna…?’ ’miért is indultam…?’ kezdetű mondatok;
• Impulzivitás: hirtelen döntéseket hozunk, mások szavába vágunk;
• Szervezetlenség: nehézségeket okoz a napi tervezésben, rendszerezésben, hatékony időbeosztásban;
• Hangulati ingadozások: gyakori érzés a frusztráció, az ingerlékenység, gyakrabban okoz stresszt;
• Krónikus halogatás: mikor fontos feladatok elodázunk, gyakran az utolsó pillanatra hagyjuk;
• Önértékelési problémák: a kudarcélmények miatt gyakori „társ” az alacsony önbizalom.
Amennyiben nem ismerjük fel időben, elmarad, elmaradt a „kezelés”, támogatás, olyan hosszú távú következményei lehetnek, mint:
• Pályaválasztási és karrierproblémák: gyakori munkahelyváltás, kiégés, alulteljesítés a képességekhez képest;
• Párkapcsolati és családi nehézségek: kommunikációs problémák, konfliktusok, instabil kapcsolatok;
• Mentális egészség romlása: felütheti a fejét depresszió, szorongás, önsértés, függőségek (alkohol, drog, szerencsejáték);
Mit lehet tenni, ha azt gyanítjuk, ezzel a zavarral küzdünk vagy valamelyik családtagunk érintett lehet?
A legfontosabb a diagnózis felállítása. Az első lépés egy pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus felkeresése kell, hogy legyen. A pszichoedukáció a második elengedhetetlen lépés, hiszen az ADHD megértése, saját magunk megértésekulcsfontosságú az önelfogadáshoz, a tünetek kezeléséhez és a sikeres terápiához.
A terápia lehet pszichológus segítsége, (CBT) kognitív viselkedésterápia vagy szükséges esetben (pszichiáter előírásai szerint és javaslata alapján) gyógyszeres kezelés.
És bár hajlamosak vagyunk csak legyinteni az ilyen javaslatokra, az önmagunkról való gondoskodás és a saját magunk segítése érdekében ne feledkezzünk meg olyan életmódbeli változtatásokról, mint:
o a rendszeres testmozgás
o a strukturált napirend
o digitális eszközök használata (emlékeztetők, naptár, to-do listák)
o táplálkozás, alvás, stresszkezelés
Mi történik, ha az ADHD-t nem kezelik, nem veszik kellően komolyan tinédzser korban?
A kamaszkor amúgy is egy intenzív, változásokkal teli időszak – ADHD-val ez még nehezebbé válik. Tinédzser korban komoly kihívásokat okozhat, mind az érintett fiatal, mind a család számára.
Sokszor szembesülünk szakemberként olyan gondokkal, tünetekkel, mint:
1. Tanulmányi problémák
• Gyakori feledékenység, házi feladatok elmaradása
• Figyelemzavar az órákon → gyenge jegyek, akár bukás
• Előfordulhat, hogy a gyerek intelligens, de alulteljesít
2. Magatartási gondok
• Impulzív viselkedés, beszólások, szabályszegések
• Gyakori fegyelmi problémák, konfliktusok tanárokkal
• Hazugság, dühkitörések, engedetlenség
3. Társas kapcsolatok romlása
• Nehezen illeszkedik be a kortárs közösségbe
• Mások furcsának, idegesítőnek tartják, esetleg kiközösítik
• Könnyen keveredik rossz társaságba
4. Önértékelési zavarok
• Állandó kritika és kudarcélmények hatására romlik az önbizalma
• „Lusta vagyok”, „buta vagyok”, „mindenki utál” – negatív belső monológ alakul ki, ami ebben az életkorban komoly következményekkel járhat
5. Fokozott rizikó későbbi problémákra
• Szorongás, depresszió
• Kábítószer- vagy alkoholfogyasztás
Amennyiben gyanakszunk, úgy érezzük, gyermekünk viselkedésének hátterében esetleg az ADHD állhat, mindenképp érdemes kérni szakértő segítséget. A „lusta és rendetlen” gyerek valójában lehet, hogy küzd a saját agyával, de fontos kizárni olyan egyéb problémákat, mint a tanulási zavar, depresszió.
Diagnózist csak szakember állíthat fel!!! Nem csak a diagnózisban segít, hanem terápiát is javasol, olyan kezelési lehetőségeket, mint a pszichoedukáció, hogy a tini is megértse, mi történik vele, viselkedésterápia, ahol gyakorlati stratégiákat segítenek elsajátítani a mindennapokra és a családterápia, hogy a szülők is jól tudjanak reagálni, értsék, hogy a gyermekükkel nem „problémás”, hanem másként működik az idegrendszere.
